Oláh János: Löw Lipót szerepe a zsidóság emancipálásában és egy modern rabbiképző létesítésében Magyarországon

 

Oláh Jánosnak, a Magyar hebraisztika jeles személyiségének, és az OR-ZSE-Zsidó Egyetem rektorhelyettesének írása.

Szeged – 2012. 02. 28.

Engedelmükkel, egy idézettel kezdem mondandómat: „Ne szabályszerű, tárgyát kimerítő beszédnek, hanem igénytelen és tárgyának főnézpontjait csak röviden kiemelő elmélkedésnek vegye a t. olvasó (jelen esetben: hallgató) a következő lapok tartalmát…[1] -írta még 1861-ben, Löw Lipót: „Sámuel próféta és Széchenyi István történelmi párhuzamban” című értekezésének kezdő mondataként. Én sem óhajtok ezen jeles alkalomból, e konferencián, Szeged városában, itt az Egyetemen, egy „kimerítő beszéd”-et tartani, ezért csak Löw Lipót 1844-ben, a Pesti Hírlapban megjelentetett írását, valamint – érintőlegesen – még néhány olyan közleményét hozom szóba, amelyek szorgalmazták egy modern alapokon álló, magyarországi, rabbikat kiképző intézmény létesítését. A honi zsidóság emancipációjának kérdését, emancipálásának folyamatát, én ez alkalommal összekötöm egy modern rabbiképző, tehát vallási és világi tudományokat egyaránt oktató, korszerű, és „kor szerű” alapokon álló rabbiképző létrehozásának, létesítésének nem „könnyű” útjával, mert meggyőződésem szerint az emancipáció ügye és a modern rabbiképzés összetartozó dolgok, ok-okozati összefüggést vélek látni közöttük.

A modern, magyarországi rabbiképző létesítésének ideája, egy bajorországi születésű, de élete második felében Magyarországon tevékenykedő, számottevő héber és világi tudással rendelkező matematikussal, asztronómussal, mechanikussal, optikussal, hittudóssal, valláspolitikussal (mai szóhasználattal) vette kezdetét a XIX. század elején. Dávid Friesenhausen[2] volt e folyamat, eseménysor, dokumentált elindítója. Friesenhausen Berlinből, a hászkálá (a zsidó felvilágosodás)[3] központjából jött az északkelet-magyarországi Hunfalvára/Hunfaluba[4], majd innét Sátoraljaújhelyre, később Gyulafehérvárra költözött. Friesenhausen – a hászkálá szellemiségéből, tanításaiból következően – vallotta, hogy a zsidóságot nem pusztán polgári és erkölcsi, hanem vallási értelemben is „fel kell emelni”, vagyis a zsidó vallást a társadalmi és az állami elvárásokhoz kell igazítani, azoknak is meg kell feleltetni. Friesenhausen látta, tapasztalta és rosszallotta, hogy nem állnak világi műveltséggel is rendelkező rabbik és tanítók a zsidó közösségek élén, ezért 1806. július 26-án, Bécsben, Magyarország nádorának: József nádornak[5] átadta azt a memorandumot, amelyben a következőket írta: „Valjon oly korban, midőn érdemesnek tartják, hogy a természettől elhanyagolt siketnémákon is segítsenek, miért feledkeznének meg a zsidók százezreinek szenvedéséről? A zsidó népnek szüksége van egy intézetre, amelyben jövendő rabbik és tanítók nevelkedhetnének, akik képesek lennének a népet arra nevelni, hogy jobban megértsék kötelességteljesítésüket mint emberek és mint állampolgárok.”[6] Friesenhausen beadványára 7 év múlva érkezett meg az elutasító válasz.[7]


1837-ben, a magyarországi liberális nemesség részéről is felvetődött egy modern rabbiképző felállításának szükségessége, ugyanis a zsidókról szóló törvényjavaslatba bekerült szöveg szerint: „…rabbik ezentúl csak azok lehetnek, kik nyilvános felügyelet alatt hivatásuknak megfelelőleg oktattak és az anyakönyvet az állam nyelvén vezetni képesek.” [8]

Azonban a rabbiképző ügyében továbbra sem történt érdemi előrelépés. Újabb 7 évvel később Löw Lipót[9], a Pesti Hírlap 1844. június 2-i számában ismét felvetette a rabbiképző megalapítását, majd a magyar országgyűlés alsótáblájának az év szeptember 27-i ülésén a rabbiképző felállítása: „ellentmondás nélkül elhatároztatott, mely ellen a főrendi táblánál sem támadt ellentmondás.[10] Kivitelezhető stádiumba azonban egy rabbikat képző intézmény létesítése akkor jutott, mikor az elengedhetetlenül szükséges anyagi fedezet is rendelkezésre állt, az elvi szándék mellett. 1856-ra összegyűlt a szükséges összeg[11], és még azon én március 29-én döntés született arról, hogy fel kell építeni egy rabbiképzőt.[12]

Egy darabig újra nem történt semmi az ügyben, de a terv továbbra is napirenden maradt. Az 1868/69-es Országos Kongresszus, avagy hivatalosan: A magyarországi és erdélyi izraeliták egyetemes gyűlése[13] oly fontosnak tartotta egy modern szellemiségű rabbiképző létrehozását és „irányának” kijelölését, hogy a kongresszuson „maradók”, az ún. neológia[14] képviselői, a „kongresszusi irányzat” szabályzatába is beszerkesztette azt. Idézem: „A rabbi-képző intézet szorosan a mozaiko-rabbinikus tan alapján álland, a talmud és a szertartási törvények tanításáról különösen gondoskodand, egyszersmind azonban a tudomány mai állása követelményeinek is kell, hogy tökéletesen megfeleljen.[15]

A rabbiképző megalapítására az engedélyt végül is 1873. május 6-án adta ki I. Ferenc József, aki, idézem a fennállás 50. évfurdulójára kiadott Emlékkönyv szavait: „…legfelsőbb elhatározással megengedte az Országos Rabbiképző Intézet felállítását…”[16] 1877-re felépült az épület, és a korszak egyik legkiválóbb, tudós rabbiját: Bloch Mózest (62 éves volt ekkor!)[17] hívták meg az Intézmény élére. Bacher Vilmos[18], kit innét, Szegedről hívtak meg tanárnak, mert Löw Lipót halála után őt választotta rabbijául e közösség; és Kaufmann Dávid[19] álltak mellette tanártársként Intézményünk elindításánál, megtartván az ősi hagyományt, miszerint a rabbivá avatáshoz legalább három rabbi kívánatos[20]. Az ünnepélyes megnyitóra 1877. október 4-én került sor. Ekkor kezdődött meg a tanítás, a rabbik modern alapokon álló, vallási és világi tudományokat együttesen oktató képzése, amely immár 134. tanévébe lépett.[21]

Hogy mi volt ebben, a magyarországi modern rabbiképző, az emancipált zsidóság emblematikus intézményének létrejöttében Löw Lipót szerepe? Közvetve és közvetlenül is nagyon jelentős szerepe volt, hiszen azon szellemiség formálásában, amely igényelte egy modern, rabbikat és vele együtt „modern rabbikat” képző tanintézmény létét, meghatározó szerepet játszott. Löw Lipót tanítómestere, barátja és szellemi elődje[22], Arad néhai rabbija, a szintén morvaországi születésű Chorin Áron[23] volt. Ő képviselte először, legnagyobb hatással, a magyarországi zsidó vallási reformmozgalmat.

Miért volt e reformokra szükség? Azért, mert Magyarországon a XIX. század első felében, a bizonyos mértékű függetlenséget kiharcolni kívánó, és ezzel együtt politikai hatalmát megerősíteni akaró nemesi származású politikai elit felvetette a zsidóság emancipációjának, egyenjogúsításának szükségességét és lehetőségét. E történelmi kihívásra valamilyen választ kellett adnia a zsidóságnak, bizonyos mértékben nyitnia kellett, nem élhetett többé úgy, mint évszázadokon át az őket befogadó országokban. A felvilágosodás racionalista elveit respektálók, az újítók, a reformerek két területen kezdték megbontani a hagyományos zsidó társadalom „építményét”: az oktatás területén és a vallási reformokkal. Chorin Áron inkább a vallásreformerek közé tartozott; míg a tanítvány, a barát és a „példaképet követő”: Löw Lipót mindkettő területen, a zsidó oktatásügyben és a vallási reformok megvalósításában is jelentőset alkotott.

Chorin, a vallási újításokat szorgalmazó megnyilatkozásai mellett, „hozzászólt” az oktatásügy kérdéséhez is. 1826-ban, a rabbik modern alapokon álló kiképzését vetette fel egy tervezetében, melyben a zsidóság egyetemes gyűlése által megválasztott konzisztóriumra, mint a magyarországi zsidóság központi szervének létrehozására, és egy vallásalap létesítésére tett javaslatot. E vallásalapból fedezték volna egy létrehozandó rabbiképző – amely egyedül lenne jogosíttatva rabbikat képezni – költségeit.[24] E terv – hasonlóan a zsidóság emancipációjának tervéhez – jó ideig csak terv maradt. Ahhoz, hogy Friesenhausen, Chorin és Löw tervei, elgondolásai megvalósulhassanak – kiötlőinek akarata, szándéka, tehetsége, kitartása mellett – kellett a többség, a magyar társadalmat formálók részéről a politikai akarat is. A XIX. század első felében, a reformkorban, a liberális eszméket valló és hirdető nemesi ellenzék egyik célja volt a vallási felekezetek egyenjogúságának megteremtése. E törekvése szükségszerűen következett a polgári jogegyenlőség eléréséért folytatott harcából. A magyar liberális ellenzék felvette programjába a zsidóság egyenjogúsítását, többek között remélvén, hogy az ennek hatására meginduló asszimiláció a magyar népesség lélekszámát fogja majd gyarapítani, ha elfogadjuk az ún. „asszimilációs társadalmi szerződés” Karády Viktor által kifejtett modelljét[25].

Ebben az időben, a reformkorban zajlott le Löw Lipót és Kossuth Lajos hírlapi vitája, polémiája a magyarországi zsidóság emancipációjának ügyében, amelynek szükségszerűségében mindketten egyetértettek, de a megoldás mikéntjében volt közöttük egyet nem értés. Löw azt az álláspontot képviselte, miszerint a zsidóság jogegyenlőségének biztosítását nem szabad összekötni saját, történelmileg kialakult szervezete, és vallásából következő szokásai megváltoztatásával. Az 1840-es évekkel kezdődik igazán az emancipációs küzdelem kora, és e korban kezdődik a zsidó identitás újrafogalmazása is, amellyel – szükségszerűen – vele járt a vallás, a vallás által szabályozott élet valamiféle átalakítása is. Löw ezeket az „átalakításokat”, reformokat, a polgárosodás követelményeivel és a magyarosodás kívánalmaival kívánta a zsidó hagyományon belül. E folyamathoz elengedhetetlennek látszott, hogy a zsinagógába járó zsidókhoz olyan rabbik szóljanak, kik „hatással” tudnak lenni a hívekre, „formálni” tudják őket, tudják „eligazítani” őket, tudják őket meggyőzően „felvilágosítani”, ha úgy tetszik: reformálni.

Löw Lipót, a Pesti Hírlap 1844. június 2-i számában konkrétan felvetette egy rabbiképző létesítésének szükségességét. Idézem az írás erre vonatkozó részét: „Arra nézve meg kell vallanom, hogy mi zsidók is a’ synedrium tartását buzgón kivánjuk; és pedig nem polgári – mivel e’ tekintetben a’ synedrium más országok tapasztalása és példája szerint nem szükséges – hanem vallásbeli ’s általános müveltségi szempontból; mert mi reméljük, hogy egy synedrium által zsinagogáink, iskoláink ’s közönségi szerkezetünk egyformán ’s korszerű módon alakulnának át. Vannak ugyan köztünk – valamint általában minden emberi körben – ollyanok, kik a’ tespedést szeretik, a’ haladást és korszerű reformot véteknek tartják, ’s kiknek elve: mindennek változatlanul a’ réginél kell maradni! – És mivel én hibáinkat koránsem akarom titkolni, nyilt szivüleg meg kell vallanom, hogy a’ magyarországi rabbik nagyobb része – nem rossz akaratból, hanem csupán tudatlanságból – a’ tespedés iskolájához tartozik (a Szerk. lábjegyzete: És ebben van, uram! Az emancipatiónak legnagyobb akadálya.) Olly rabbik – ezt „a’ hitsorsosaik javát szivökön viselő zsidók” nem tagadják – olly rabbik, mondom, korunk szükségeit nem méltatják, s’ az izetlen, magokat kiélt formák korszerű átalakulásának mind a’ zsinagogában, mind az iskolában, csupa müveltség hiányából, konokul ellene szegülnek. Ha tehát kormányunk synedrium megtartását parancsolni méltóztatnék – és a’ kormány parancsolatja nélkül a’ synedrium csupa lehetetlenség – akkor hasznos, sőt mulhatatlan volna, hogy vallásbeli szerkezetünknél fogva nemcsak rabbik, hanem más müvelt zsidó theologusok is a’ synedrium tanácskozásai határozataiban részesüljenek. De mivel alig remélhető, hogy a’ synedrium inditványa már most valósuland, mindenek előtt kivánatos volna, hogy a’ magyar zsidóság saját költségére SEMINARIUMOT (nagy betűkkel szedve!) alapitson, hol a’ jövő rabbik korszerű módon neveltessenek, s’ nemcsak theologicai müveltséget érjenek el, hanem főképen a’ honi nyelvnek teljes birtokába is jőjenek (a Szerk. lábjegyzete: Kivánni lehetne (…) hogy hazánkban is, mint Cseh- és Morva-országban csak olyanok lehetnének választhatók ’s a’ törvényhatóságok által hivatalaikban megerősithetők, kik a’ philosophiai tudományok elvégzéséről bizonyságot adnának…) Ezen rendszabás kétségkivül legszebb gyümölcsöt hozna; ’s ha kegyed ismeretes emberszeretete- ’s hazafiságánál fogva megengedné, hogy a’ rabbiseminarium alapitása végett becses lapjaiban aláirás nyittassék, bizonyára mi zsidók ezen jótéteményt buzgó hálával ismernők meg, és ekképen a’ synedrium alapos módon készülne elő. (a Szerk. lábjegyzete: Ha ezáltal a’ kölcsönös emberszeretet egyik diadalát némileg előmozdithatónak gondolja ön, mi kivánságát teljesiteni annak idejében örömmel készek leszünk, ’s azzal csak kötelességünknek teszünk eleget.)”[26]

Horovitz Pinhász (Hurvitz Pál)[27], pápai rabbi (Löw Lipót elődje volt a pápai rabbi-székben) kezdeményezésére, 1844. augusztus 20-án, Pakson, egy gyűlést tartottak „synedrium” gyanánt, 25 rabbi részvételével. Schwab Löw (Lőrinc vagy Arszlán)[28], pesti rabbi (Löw Lipót apósa, kinek Leontin[29] lánya volt Löw első felesége) többek között a következő javaslatokat terjesztette elő az oktatás és a rabbik képzése tekintetében: „a. A felekezet élén egy rabbikból és laikusokból álló főhatóság álljon, amely gondoskodik a rabbik képesítéséről, (…); b. Minden hitközségben legyen iskola, amelyben vallási és világi tárgyakat egyaránt oktatnak; c. Rabbik közreműködésével készüljön egy vallástankönyv, amelyből egyrészt egységesen lehet oktatni a vallási alapelveket, másrészt a keresztény társadalom is megismerheti a zsidó vallást.[30] Schwab Löw javaslatait tárgyalás nélkül elutasították.

Löw Lipót, híres, 1848. április 8-án, Pápán elmondott zsinagógai prédikációjában: „Az Isten újat teremtett[31] című homíliájában beszélt egy „korszerű papnevelő intézet” felállításának szükségszerűségéről[32], de hamarosan jött a megtorlás és a már megszerzett jogok folyamatos visszavétele, emancipációra, rabbiképzőre legfeljebb csak gondolni lehetett. Az 1860-as években azonban a magyarországi zsidóság eljutott a polgári és politikai jogok, az emancipáció, és a modern rabbiképző létrehozásának elérhető közelségébe. Az 1860. október 20-án kibocsátott ún. „októberi diploma” megnyitotta az utat a magyar alkotmányosság és a zsidó honpolgárok előtt is. 1861 áprilisában, Pesten tanácskozott 19 megye és 9 város 53 zsidó képviselője. Közöttük volt Szeged főrabbija: Löw Lipót.

Itt írásba foglalták, hogy nem nyújtanak be petíciót az országgyűléshez, mert „…tökéletesen meg lévén győződve, hogy a nemes törekvésű nemzetgyűlés nem fog késni a mózesvallású magyarok (értsd: zsidók) jogos kívánatainak minél elébb megfelelni, és be fogja őket fogadni az állami egyenjogúság sáncaiba…[33] Az emancipáció kérdése a politikai viszonyok változása miatt egy időre lekerült a napirendről, a rabbiképzőé viszont előkerült, mert 1862-ben Hirschler Ignác[34], a pesti zsidó hitközség elnöke, kezdeményezte az udvari kancelláriánál a rabbiképző tervének megvitatására egy tanácskozás összehívását. Brill Sámuel Löw[35], a pesti hitközség dájánja és későbbi rabbisági elnöke; Hirsch Márkus[36], óbudai, később prágai majd hamburgi-; és Steinhardt Jakab[37], aradi főrabbi, a hatóságok kérésére elkészítette a felállítandó magyar rabbiképző alaptervezetét[38], amelyet 1864-ben publikáltak[39]. Löw Lipót, az általa alapított és szerkesztett folyóiratban, a Ben Chananja-ban, az évben egy cikksorozatot jelentetett meg, amelyben a rabbiképző tervezetével is foglalkozott: „Zur Geschichte der Gegenwart der Juden in Ungarn” címmel[40].

Löw természetesen támogatta egy „rabbi-növelde” létesítését, hiszen ő nem az “ortodox” elnevezéssel megjelölt irányzathoz[41] tartozott, kik prominens képviselői egy rabbiképző felállításában, a zsidó tudományosság terjesztésében, a felvilágosításban rettentő veszélyt láttak a zsidóság számára, ezért 1864. március 15-én, Nyíregyházán, Jehuda Aszód[42] dunaszerdahelyi rabbi elnökletével tanácskozást tartottak, és elhatározták, hogy egy hét tagból álló küldöttséget küldenek Bécsbe, I. Ferenc Józsefhez. A határozatnak megfelelően az uralkodót megkérték, hogy tiltsa meg a rabbiképző felállítását, mert az szerintük nagy veszedelmet hordoz a honi zsidóság számára. A küldöttséget az uralkodó fogadta, meghallgatta őket és a delegáció megelégedetten tért vissza abban a hitben, hogy a király megértette aggodalmukat.[43]

1865-ben Löw Lipót ismételten foglalkozott a rabbiképzés ügyével, problémáival a Ben Chananja hasábjain: „Zur Rabbinerfrage in Ungarn” címmel.[44] Ez év novemberének végén, az emancipációt, a vallási reformokat és a modern alapokon álló rabbiképző létesítését ellenzők az észak-kelet magyarországi Nagymihályon[45] tartottak rabbigyűlést[46], és ott egy kilenc pontból álló határozatot[47] fogadtak el, amelyre Löw Lipót ekként reagált Hirschler Ignáchoz, december 7-én keltezett levelében: „Akármilyen hihetetlennek tetszik is ön előtt, mégis bizonyos, hogy az orthodoxok Nagy-Mihályon módok felett tanácskoztak, melyekkel az emancipációt meg lehetne akadályozni.[48]

Azonban már sem ez a határozat, sem a későbbi idők fejleményei nem tudták megakadályozni a magyarországi zsidóság folyamatban lévő vallási-társadalmi változásait, amely kiteljesedéséhez kellett az 1867. évi XVII. törvénycikk, „Az izraeliták egyenjogúságáról polgári és politikai jogok tekintetében” címet viselő ún. „emancipációs” törvény, és a modern alapokon álló Országos Rabbiképző Intézet 1877-es felavatása, bár ezt Löw Lipót már nem érhette meg, hiszen 1875-ben befejezte földi pályafutását.

Mindkettőben: a magyarországi zsidóság emancipálásában és a vallási és a világi tudományok összeegyeztetésével oktató, tudós, korszerű és „kor szerű” rabbikat nevelő, kiképző, modern rabbiképző létesítésében is elévülhetetlen szerepe volt Szeged akkori főrabbijának: Löw Lipótnak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

 

 

[1] Löw Lipót: Sámuel próféta és Széchenyi István történelmi párhuzamban. Emlékkiadás. Bába-Szeged, 2011. 1. old.

[2] Friesenhausen, David: 1750 – 1828.

Életéről lásd:

  • Ujvári Péter ed.: Zsidó lexikon. A Zsidó lexikon kiadása-Budapest, 1929. 297. old.
  • Büchler Sándor: A zsidó reform úttörői Magyarországon. In: Magyar-Zsidó Szemle XVII. évf. / 1900. 111-119. old.
  • Gilon, Meir: R. David Friesenhausen between the Enlightenment and Hassidism. In: Carmilly-Weinberger, Moshe ed.: The Rabbinical Seminary of Budapest 1877-1977. A Centennial Volume. Studies in its History and its Scholarly Record. Sepher-Hermon Press, Inc. for The Alumni Association of the Rabbinical Seminary of Budapest. New York, 1986. Part. VI. Hebrew section. 19-54. old.

[3] A „hászkálá” héber szó jelentése: felvilágosodás. A zsidó felvilágosodás egy olyan szellemi mozgalom volt az európai zsidó értelmiségiek kezdeményezésére, amely XVIII. század végén vette kezdetét és hirdette az európai felvilágosodás eszméinek és értékeinek átvételét, illetve ennek fontosságát. Fő célkitűzése volt, hogy elérje a zsidóság betagozódását a többségi társadalomba, propagálja a tudatosabb és erősebb közeledést azok kultúrájához. Célkitűzései közé tartozott még a világi tanulmányok színvonalának és mennyiségének emelése a zsidóság között, valamint a héber nyelv és a zsidó történelem céltudatos és hangsúlyozott tanulása.

[4] Németül: Hunsdorf. Jelenleg: Hunovce (Szlovákia).

[5] Habsburg József (Erzherzog Joseph Anton Johann Baptist von Österreich) nádor: 17761847. Német-római császári herceg, osztrák főherceg, magyar királyi herceg, császári-királyi tábornagy. 1796-tól haláláig Magyarország nádora. József nádor Magyarországon igen népszerű személyiség volt, a „legmagyarabb Habsburgnak” tartják.

[6] Magyarul idézi: Dr. Büchler Sándor: A zsidó reform úttörői Magyarországon. In: Magyar-Zsidó Szemle XVII. évf. / 1900. 114. old. Németül idézi: Uő. És uo. 114-115. old. Eredetiben megjelent: Friesenhausen, David: Moszdot tevel / héberül (németül: Weltgründe) III. rész. Wien, 1820.

[7] 1813. február 3-án. In: Dr. Büchler Sándor: A zsidó reform úttörői Magyarországon. In: Magyar-Zsidó Szemle XVII. évf. / 1900. 118. old.

[8] Idézi: Blau Lajos: Magyar-Zsidó Szemle XXXIV. évf. / 1917 ápr.-okt., 2-4. szám. 88. old.

[9] Löw Lipót: 1811 – 1875.

Löw Lipót életéről írtak irodalomjegyzékének gyűjteménye megtalálható: Hidvégi Máté ed.: Löw Lipót beszédei. Múlt és Jövő-Budapest, 1999. 232-234. old.

Löw Lipót műveinek teljes jegyzéke megtalálható: Immanuel Löw Hrsg.: Gesammelte Schriften von Leopold Löw. 1-5 Bde. Ludwig Engel-Szeged, 1895-1900.

[10] Idézi: Bánóczi József: Az Országos Rabbiképző Intézet első évtizedének története. In: A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet X. Értesitője az 1886/87-iki Tanévről. Budapest, 1888. 5. old.

[11] A Haynau által a magyarországi zsidóságra 1849-ben kirótt hadisarc helyébe lépő (1850. szeptember 20) 1 millió forint befizetésével létrehozott iskolai- és tanügyi alapból.

[12] Bánóczi József: Az Országos Rabbiképző Intézet első évtizedének története. In: A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet X. Értesitője az 1886/87-iki Tanévről. Budapest, 1888. 96. old.

[13] Lásd, pl.: Katzburg, Nathaniel: The Jewish Congress of Hungary, 1868-1869. In: Braham, Randolph L. ed.: Hungarian Jewish Studies II. World Federation of Hungarian Jews. New York, 1969. 1-33. old.

[14] A „neológia” kifejezést a magyarországi ortodox irányzatot követő zsidóság kezdte használni az 1860-as évektől. A frankfurti, nagy tekintélyű Samson Raphael Hirsch (1808 – 1888) rabbi használta e szót először az ortodoxia ellentettjeként (Lásd, pl.: Hirsch, Samson Raphael: Das Hamburger Atentat. /cikksorozat/ In: Jeschurun 1860-61. Jahr)

[15] Neológ szabályzat, V. szakasz, 2.§.

[16] Dr. Blau Lajos és Dr. Klein Miksa: Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára 1877-1927. I. kötet. A Rabbiképző első 50 éve. Budapest, 1927. 10. old.

[17] Bloch Mózes: 1815 – 1909.

Életéről lásd:

  • Bacher Vilmos: Bloch Mózes koporsójánál. In: Magyar-Zsidó Szemle XXVI. évf. – 1909. 289-292. old.
  • Bernstein Béla: Bloch Mózes. In: Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára 1877-1927. II. kötet. Budapest, 1927. 34-35. old.
  • Bloch Mózes életrajza. In: Krausz Sámuel és Weisz Miksa szerk.: EMLÉKKÖNYV BLOCH MÓZES TISZTELETÉRE ÉLETÉNEK KILENCVENEDIK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL KIADJÁK TANÍTVÁNYAI. SINGER ÉS WOLFNER BIZOMÁNYA-BUDAPEST, 1905. XIII. old.
  • Guttmann Mihály: Bloch Mózes. In: IMIT Évkönyv – 1911. Budapest, 101-110. old.
  • Oláh János: Bevezetés. In: Dr. Guttmann Mihály-Bloch Mózes: A háláháról. Magyar Zsidó Tudományok 5. kötet. Gabbiano Print Kft.-Budapest, 2008. 95-99. old.

[18] Bacher Vilmos: 1850 – 1913.

Életéről lásd:

  • BACHER VILMOS ÉLETE ÉS MŰKÖDÉSE 60-ik születésnapja tiszteletére. Kiadja: Dr. Blau Lajos. Athenaum irodalmi és nyomdai R.-T.-Budapest, 1910.
  • Bánóczi József: Bacher Vilmos. In: Bacher Vilmos emlékezete. Különlenyomat a Magyar Zsidó Szemle 1914. évi 1. füzetéből. 1-3. old.
  • Blau Lajos: Bacher Vilmos. In: IMIT Évkönyv – 1911. Budapest, 7-33. old.
  • Guttmann Mihály: Emlékbeszéd Bacher Vilmos halálának 25. évfordulója alkalmából. In: IMIT Évkönyv – 1939. Budapest, 337-349. old.
  • Heller Bernát: Bacher Vilmos. Zsidó Plutarchos II. Népszerű zsidó könyvtár 19. Budapest, 1927.
  • Kohlbach Bertalan: Bacher Vilmos. In: Bacher Vilmos emlékezete. Különlenyomat a Magyar Zsidó Szemle 1914. évi 1. füzetéből. 6-11. old.
  • Kecskeméti Lipót: Bacher Vilmos. In: Bacher Vilmos emlékezete. Különlenyomat a Magyar Zsidó Szemle 1914. évi 1. füzetéből. 4-6. old.
  • Krausz Sámuel: Bacher Vilmos. (1850-1913). In: IMIT Évkönyv – 1916. Budapest, 7-78. old.
  • Oláh János: Bevezetés. In: Dr. Bacher Vilmos: A babylóniai amórák agadája. Magyar Zsidó Tudományok 3. kötet. Gabbiano Print Kft.-Budapest, 2007. 3-6. old.

[19] Kaufmann Dávid: 1852 – 1899.

Életéről lásd:

  • Kaufmann Dávid emlékezete. Kiadja az Országos Rabbiképző Intézet Felső Tanfolyamának Theológiai Egylete-Pozsony, 1900.
  • Brann, M. und Dr. Rosenthal, F. Hrsg.: Gedenbuch zur Erinnerung an David Kaufmann. Breslau-1900.

[20] Talmud, Szánhedrin 13b.

[21] Az Országos Rabbiképző Intézet történetéről, általánosságban:

  • Bánóczi József: Az Országos Rabbiképző Intézet első évtizedének története. In: A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet X. Értesitője az 1886/87-iki Tanévről. Budapest, 1888.
  • Benoschofsky Imre: Emlékek a Szemináriumból. In: Scheiber Sándor ed.: Évkönyv 1970. Magyar Izraeliták Országos Képviselete-Budapest, 1970. 74-105. old.
  • Blau Lajos: Adalékok a Ferencz József Országos Rabbiképző Intézet történetéhez. Az Intézet fennállása negyvenedik évfordulója ünnepére (1877. október 4–1917. október 4). Budapest, 1917.
  • Blau Lajos: Az országos rabbiképző-intézet előtörténetéhez. In: Magyar-Zsidó Szemle XXXIV. évf. / 1917 ápr.-okt., 2-4. szám. 88-139. old.
  • Blau Lajos és Dr. Klein Miksa: Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára 1877-1927. I. kötet. A Rabbiképző első 50 éve. Budapest, 1927.
  • Büchler Sándor: A zsidó reform úttörői Magyarországon. In: Magyar-Zsidó Szemle XVII. évf. / 1900. 106-119. old.
  • Carmilly-Weinberger, Moshe ed.: The Rabbinical Seminary of Budapest 1877-1977. A Centennial Volume. Studies in its History and its Scholarly Record. Sepher-Hermon Press, Inc. for The Alumni Association of the Rabbinical Seminary of Budapest. New York, 1986.
  • Frojimovics Kinga-Komoróczy Géza-Pusztai Viktória-Stribik Andrea: A zsidó Budapest II. Városháza – MTA Judaisztikai Kutatócsoport-Budapest, 1995. 302-316. old.
  • Frojimovics Kinga: Az Országos Rabbiképző Intézet felállítása körüli viták az 1870-es években. In: Uő: Szétszakadt történelem. Zsidó vallási irányzatok Magyarországon 1868-1950. Balassi-Budapest, 2008. 90-96. old.
  • Gábor György et al.: “A tanítás az élet kapuja” / Tanulmányok az Országos Rabbiképző Intézet fennállásának 120. évfordulója alkalmából. Országos Főrabbi Hivatal-Budapest, 1999.
  • Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945. Századvég-Budapest, 1992. 137-141. old.
  • Guttmann Mihály, Dr. Lőwinger Sámuel, Guttmann Henrik, Wertheimer Adolf: A Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet hatvan éves jubileuma. Budapest, 1937.
  • Hirschler Imre: A Rabbiképző Intézet előtörténetéhez. In: Magyar-Zsidó Szemle LVIII. évf. / 1941. 155-160. old.
  • Kecskeméti Lipót: Az országos rabbiképző intézet. In: IMIT Évkönyv – 1903. Budapest, 32-44. old.
  • Kohlbach Bertalan: AZ ORSZÁGOS RABBIKÉPZŐ-INTÉZET ELSŐ DEKÁSZÁBÓL. In: IMIT Évkönyv – 1918. Budapest. 66-88. old.
  • Kühner, Claudie: A zsidó tudományok fellegvára. Az Országos Rabbiképző Intézet rövid története. In: Valóság. 1991. 11. szám 121-125. old.
  • Samuel Lőwinger ed.: Seventy Years. A tribute to the seventieth anniversary of the jewish theological seminary of hungary (1877-1947). Budapest, 1948.
  • Oláh János: A magyarországi zsidó tudomány nagyjai-atyjai: Néhány mondat a Rabbiképző első három rektoráról (Bloch, Bacher, Blau). In: MAGYAR-ZSIDÓ SZEMLE. Új folyam, 3. szám, 2006. MTA – OR-ZSE Zsidó Vallástudományi Kutatócsoport és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem-Budapest, 2006. 91-103. old.
  • Oláh János: A Szentírás oktatása a Rabbiképző múltjában és jelenében. In: OR-ZSE Évkönyv 2001 – 2003. Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem-Budapest, 2003. 35-48. old.
  • Oláh János: „Négy oszlop…” Az Országos Rabbiképző Intézet első négy rektora. In: Keresztény – Zsidó Teológiai Évkönyv 2008. Dálnoki Média Kft-Budapest, 2008. 207-224. old.
  • Roth, Ernst: Zum 100-jähringen Bestehen der Landesrabbinerschule in Ungarn. In: Udim. Zeitschrift der Rabbinerkonferenz in der Bundesrepublik Deutschland, 7/8. Frankfurt am Main, 1977/78. 109-137. old.
  • Scheiber Sándor: A magyar zsidóság szellemi élete a századfordulótól. In: Uő: Folklór és tárgytörténet (Teljes kiadás). Makkabi-Budapest, 1999. 1039-1040. old.
  • Schill Salamon: A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet története. Budapest, 1896.
  • Schweitzer József: Der Budapester Rabbinerseminar. Der Platz des Rabbinerseminars in der jüdischen Wissenschaft. In: von Julius Carlebach Hrsg.: Wissenschafts des Judentums. Anfänge der Judaistik in Europa. Wissenschaftiche Buchgesellschaft-Darmstadt, 1992. 74-85. old.
  • Tamási Györgyi: Zsidó szellemi élet Magyarországon 1945 után / Az oktatás. In: Lendvai L. Ferenc-Sohár Anikó-Horváth Pál ed.: Hét évtized a hazai zsidóság életében. MTA Filozófiai Intézet-Budapest, 1990. 269-300. old.
  • Ujvári Péter ed.: Zsidó lexikon. A Zsidó lexikon kiadása-Budapest, 1929. 668. old.
  • Wellesz Gyula: Az Országos Rabbiképző Intézet története. In: Magyar-Zsidó Szemle XIII. évf. / 1896. 256-260. old.
  1. január 01-től, az addigi Országos Rabbiképző Intézet új neve: Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem (OR-ZSE). Lásd: 1999. évi LII. törvény I. fejezet, (3) b).

[22] Például Chorin Áron arcképét és életrajzát megjelentette: „Első magyar zsidó naptár és évkönyv 1848-ik szökőévre. Pest, 1848.

[23] Chorin Áron: 1766 – 1844.

Életéről lásd:

  • Jost, Marcus Isaak: Culturgeschichte zur neueren Geschichte der Israeliten von 1815 bis 1845. III. Berlin, 1847. 24-25; 73-75 és 175-176. old.
  • Löw, Immanuel Hrsg.: Gesammelte Schriften von Löw Leopold. II. Band. Engel-Szegedin, 1889. 251-420. old.
  • Seltmann Rezső: Chorin Áron. In: Ujvári Péter ed.: Zsidó lexikon. A Zsidó lexikon kiadása-Budapest, 1929. 170-171. old.

[24] Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945. Századvég-Budapest, 1992. 77. old.

[25] Karády Viktor: Egyenlőtlen elmagyarosodás, avagy hogyan vált Magyarország magyar nyelvű országgá? In: Századvég, 1990/2. 5-37. old.

[26] Pesti Hirlap. 1844. junius 2. 376 old.

[27] Horovitz Pinhász: ? – 1845.

[28] Schwab Löw: 1794 – 1857.

Életéről lásd:

  • Ujvári Péter ed.: Zsidó lexikon. A Zsidó lexikon kiadása-Budapest, 1929. 776-777. old.

[29] Schwab Leontin: 1823 – 1851. 1842-ben vette Löw Lipót feleségül és hét gyermeket szült korai haláláig.

[30] Venetianer Lajos: A zsidóság szervezete az európai államokban, IMIT – Budapest, 1901. 488. old.

[31] Közli: Hidvégi Máté ed.: Löw Lipót beszédei. Múlt és Jövő-Budapest, 1999. 52-58. old.

[32] Uo.: 54. old.

[33] Közli: Groszmann Zsigmond: A magyar zsidók a XIX. század közepén (1849-1870) Egyenlőség-Budapest, 1917. 23. old.

[34] Hirschler Ignác: 1823 – 1891.

Életéről lásd:

  • Seltmann Rezső: Hirschler Ignác. In: Ujvári Péter ed.: Zsidó lexikon. A Zsidó lexikon kiadása-Budapest, 1929. 366. old.

[35] Brill Sámuel Löw: 1814 – 1897.

Életéről lásd:

  • Blau Lajos: Brill Sámuel Löw. Élet és jellemrajz. In: Magyar-Zsidó Szemle XIX. évf. / 1902. 40-81. old.
  • Groszmann Zsigmond: Brill Sámuel Löb. In: Ujvári Péter ed.: Zsidó lexikon. A Zsidó lexikon kiadása-Budapest, 1929. 139-140. old.

[36] Hirsch Márkus: 1833 – 1909.

Életéről lásd:

  • Ujvári Péter ed.: Zsidó lexikon. A Zsidó lexikon kiadása-Budapest, 1929. 365-366. old.

[37] Steinhardt Jakab: 1818 – 1885.

Életéről lásd:

  • Patai József: Magyar zsidó hitközségek múltjából és jelenéből. In: Uő. szerk.: Magyar Zsidó Almanach I. évfolyam. Magyar Zsidó Almanach Kiadóhivatala-Budapest, 1911. 259-260. old.
  • Ujvári Péter ed.: Zsidó lexikon. A Zsidó lexikon kiadása-Budapest, 1929. 807. old.

[38] Hirsch Márkus 1864-ben külön is megjelentette elgondolásait „Mitteilung über die zu errichtende Rabbinerschule” (Druck von K. und Wein-Pest) címmel.

[39] Szövege megtalálható: Dr. Blau Lajos: Az országos rabbiképző-intézet előtörténetéhez. In: Magyar-Zsidó Szemle XXXIV. évf. / 1917 ápr.-okt., 2-4. szám. 95-125. old.

[40] Ben Chananja VII. Nr. 45 és 47.

[41] Lásd, pl.: Jakov Katz: A végzetes szakadás. Ortodox és neológ szétválás a magyar zsidóságban: A szakadás eredete, befolyása és következményei. In: Múlt és Jövő 19991/1. 49-55. old.; Uő. (hosszabban): Végzetes szakadás. Az ortodoxia kiválása a zsidó hitközségekből Magyarországon és Németországban. Múlt és Jövő-Budapest, 1999.

[42] Jehuda Aszód: 1794 – 1866.

Életéről lásd:

  • Seltmann Rezső: Juda Aszód. In: Ujvári Péter ed.: Zsidó lexikon. A Zsidó lexikon kiadása-Budapest, 1929. 66. old.

[43] One Hundred Years of the Seminary in Retrospect. In: Carmilly-Weinberger, Moshe ed.: The Rabbinical Seminary of Budapest 1877-1977. A Centennial Volume. Studies in its History and its Scholarly Record. Sepher-Hermon Press, Inc. for The Alumni Association of the Rabbinical Seminary of Budapest. New York, 1986. 7-8. old.

[44] 1864-ben és 1865-ben is ezen írások miatt összeütközésbe került Löw a hatóságokkal. (Haraszti György: A „Ben Chananja” szerkesztője. Ecsetvonások a zsurnaliszta Löw Lipót arcképéhez. In: A szegedi zsidó polgárság emlékezete. The Memory of Szeged Jewry. Szerkesztette: Zombori István. Szeged, 1990. 77. oldal)

[45] Németül Großmichel. Jelenleg: Michalovce, korábban Michalany (Szlovákia).

[46] Lásd, pl.: Katz, Jacob: The Unhealed Breach: The Cessation of Orthodox Jews from the General Community in Hungary and German. Merkaz Zalman Sazar-Jerusalem, 1995. 92-95. old.

[47] Közli pl.: http://www.szazadveg.hu/files/kiadoarchivum/48koves.pdf – 2011-05-19.

[48] Közli: Groszmann Zsigmond: A magyar zsidók a XIX. század közepén (1849-1870) Egyenlőség-Budapest, 1917. 80. old.

The Role of Lipót Löw in the Emancipation of the Jews and the Creation of a Modern Rabbinical Seminary in Hungary

One cannot praise highly enough the direct and indirect role Lipót Löw ,chief rabbi of Szeged, played in the emancipation of the Hungarian Jews and the creation of a modern rabbinical seminary where the education and training of “modern” rabbis have been characterized by the reconciliation of secular and religious sciences. The rabbi, born 200 years ago, played a decisive role in building up the spirit that required a modern school where rabbis were trained.

Lipót Löw first raised the idea to create a rabbinical seminary on June 2, 1844, in the newspaper Pesti Hírlap. Finally, the adoption of the so called “emancipation act” (the XVII. act from 1867) led in 1877to the inauguration of the Budapest Rabbinical Seminary.