Scheiber Sándor, a Budapesti Rabbiszeminárium vezetője nagy elődöktől vette át a stafétabotot. 1944-ben ő volt az, aki a 90 esztendős beteg Löw Immánuelt gondozta, majd ő temette el először Budapesten. A nagy szegedi tudós Löw Immánuel műveinek javát Scheiber Sándor gyűjtötte össze és a zsidóság faunájáról és ásványairól írott Löw munkákat ő adta ki a németországi Hildesheim Georg-Olms kiadójánál. A nemzetközi tudományosságnak ez a fontos adaléka, a Fauna und Mineralien der Juden egyelőre nem létezik magyarul. A Löw Alapitvány egyik célja, hogy megfelelő fordításban adja közzé ezeket a judaisztika és a folklór szempontjából egyaránt fontos tanulmányokat.
Scheiber Sándor német nyelvű bevezetőjét adjuk most közzé Kövér András fordításában. Van már két magyar fordítása a feltehetően németül irt Scheiber tanulmánynak, de úgy gondoltuk, hogy azok hozzáférhetősége korlátozott.
Ungvári Tamás
Löw I.: Fauna und Mineralien der Juden, VII–XIII
Vorwort (Alexander Scheiber)
Löw Immánuelt (1854–1944) H. L. Fleischer, a lipcsei egyetem professzora arra ösztönözte, hogy tisztázza a héber írásbeliség reáliáinak szókincsét. Ebből nőtt ki Löw életműve.
Először a flóra érdekelte. Ő maga erről a következőképpen nyilatkozik: „Gyűjteményem legrégibb része 1874-ből származik. Az anyag lexikális feldolgozását Aramäische Pflanzennamen [Arámi növénynevek] (Lipcse, 1881) című munkámban kíséreltem megadni, de meg kell jegyeznem, hogy az akkor megadott azonosításaimért már nem tudok kezeskedni. A zsidó forrásokban megnevezett növények meghatározása nagyrészt rendkívül nehéz volt. Az előmunkálatok többnyire nem voltak kielégítőek …”[1]
Életének egy tragikus epizódja segítette abban, hogy közel fél évszázad anyaggyűjtését tető alá hozza: „Tudományos munkáimat egy fáradságos hivataltól kellett kiharcolnom. Meglevő összefoglalásuk aligha jöhetett volna létre, ha a rám kiszabott vizsgálati fogság (1920. április 23.–1921. június 11.) 13 hónapon keresztül minden hivatali tevékenységtől meg nem fosztott volna.”[2]
Löw „bűne” kormányzósértés volt, melyet 1920. április 20-án két újságíró – agents provocateurs – csalt ki tőle. Mindenesetre ez csak ürügy volt. Valójában a fehér terror őt, a leghíresebb magyar rabbit, áldozatnak szemelte ki.
Ezzel az üggyel kapcsolatban, amely akkoriban a világsajtót olyan nagyon foglalkoztatta, újabban egy fontos forrás került elő. A ferences rendi páter Zadravecz István, a magyar nemzeti hadsereg tábori püspöke, Horthy bizalmasa, miután 1927-ben eltűnt a magyar politikából, naplót írt, amely csak 1965-ben bekövetkező halála után vált hozzáférhetővé. Most publikálták is.
Még az antiszemita Zadravecz szavain át is érezhető Löw bátorsága és az igazság melletti kiállása. Így írja le Löwnél tett látogatását:
„A parancsnok, Szombathelyi alezredes kísért el a főrabbihoz. Ez az okos, diplomatikusan beszélő, öreg rabbi egyetlen feltételt hangsúlyozott: Gömbös és Horthy távozását Szegedről. Felvilágosító ellentmondásaim ellenére egészen szenvedélyesen ismételte ezt a feltételét. Később, amikor ugyanez a Löw főrabbi hasonló körülmények között Horthyt mint Magyarország kormányzóját megsértette, egyáltalán nem csodálkoztam. De a nagy port felverő perben, amelyben a vád a kormányzó megsértése volt, tettem bizonyos lépéseket Löw érdekében. Ezt a jóakaratomat a zsidó sajtó kiszínezte, aminek következtében az intranzigens, keresztény egyletek ismét felingerlődtek…
A mentőtanúk kihallgatására, melyre jelentkeztem, nem került sor. Horthy megkegyelmezett Löwnek, és így elmaradt a tárgyalás. 1921. április 20-án volt alkalmam megemlíteni Löw esetét Horthynak. Akkor szinte idegesen mondta, hogy egy ideje már semmi másról nem hall beszélni, mint Löw ártatlanságáról és egetverő hazafiságáról. Bármerre is tekint, csak olyan embereket lát, akik Löwért könyörögnek. Bárki is jelenik meg előtte, ki akar állni Löw mellett. Lecsillapult, és nagyon nevetett, amikor megmutattam neki a szegedi ÉME (Ébredő Magyarok Egyesülete) karikatúráját Löwről. (A szokásos nézetben Löw az akasztófán, és fordítva egy jászolhoz kötött szamár.)”[3]
Április 23-tól szeptember 4-ig Löw a szegedi államügyészség magánzárkájában volt, utána házi őrizetben. Amikor védője, Baracs Marcell, aki unokaöccse volt, első alkalommal hivatalosan meglátogathatta, Löw ezt súgta neki: „Úgy látszik, ez még hiányzott az életrajzomból.”
Egy idő után fia az Igazságügyi Minisztérium engedélyével bevihetett neki egy köteget jegyzetanyagából, azért, hogy dolgozhasson. „A csók” és a „Könnyek” tanulmányok anyaga közül kellett választania[4]. Löw az első mellett döntött[5]. A tanulmány első részének végéhez a Monatsschrift szerkesztősége a következő megjegyzést fűzte: „Különleges okokból a szerző nem volt abban a helyzetben, hogy ennek a tanulmánynak a második korrektúráját saját maga olvashassa.”[6] Kár, hogy ez a történeti jelentőségű megjegyzés a második kiadásból kimaradt.
Házi őrizete alatt fogalmazta meg, vagy pontosabban, kezdte el megírni a Flórát, melynek elkészítése és nyomtatási munkálatai tíz évet vettek igénybe (1924–1934).
A Szegeden élő magyar író, Móra Ferenc finoman érzékelteti a munka létrejöttének pszichológiai hátterét: „Mert a börtön magányát, amelyet csak az őr léptei és a kulcsok csörömpölése zavarnak, általában nem sorolják az ihlet forrásai közé. Csak a legfegyelmezettebb agy s a maga igazát ismerő erős lélek, a conscia mens recti[7] képes arra, hogy a mezők liliomaival elhesegesse magától az uccáról [sic!] beleskelődő gyűlölet komor árnyait és a rabság megállott mutatójú óráiban szabad szellemével olyan monumentumot emeljen magának, amelynek tövében rágalmazói egynapos penészek se lehetnek.”[8]
A nagy terjedelmű, 2601 oldalas munka megfejti a teljes zsidó irodalom növényneveit a keleti és klasszikus nyelvek, valamint a botanika segítségével, és azonosítja őket a mai szakkifejezésekkel. Az egyes növénynevek megfejtésén kívül körvonalazza páratlan olvasottságával a [növények] történetét és használatát a zsidóságban.
A művet általános elismeréssel fogadták. R. Wettstein írta a II. kötet megjelenésekor: „A könyv kincsesbánya filológiai és természettudományos vonatkozásban, összegyűjt és kiértékel mindent, amit a nevek értelmezéséhez fel lehet vonultatni, gazdag kultúr- és gazdaságtörténeti anyagban.”[9] M. Meyerhof így fejezi be könyvismertetését a Flora befejeződésekor: „A Wissenschaft des Judentums [a zsidó tudomány] Löw Immánuelt örökké mint egyik legnagyobb képviselőjét fogja tisztelni.”[10] Ludwig Köhler írta Löw 80. születésnapjára: „A Flora der Juden bámulatra méltó és csodálatos mű, anyagmennyiségét tekintve óceán, filológiai tudására nézve csoda, szisztematikus felépítése kifogástalan. Asszociációkban gazdag közlései a folklórból, a gyógyászatból, a zsidó költészet jelképi világából hasonlítanak egy régi, óriások lakta kastélyhoz folyton változó lépcsőkkel, vagy meglepő kilátással szobák váratlanul hosszú sorára.”[11] E. Hareubeni szerint csodával határos, hogy Löw meg tudta írni a zsidóság flórájának történetét távol hazájuktól, Palesztinától, amelyet sohasem látott[12]. A magyar botanikus, Jávorka Sándor így méltatta a mű utolsó kötetét: „Ezzel a kötettel végéhez ért egy már 60 éve tartó, céltudatos és kitartó tudományos tevékenység, melynek eredménye a legrészletesebb kultúrtörténeti munka, ami a növényvilág és az ember fontos kapcsolatának kutatásterületén valaha is megjelent.”[13] Végül S. Lieberman így ír a Toszefta-kommentárja bevezetőjében: „Meg kell említenünk azt a nagy segítséget, amit Löw Immánuel hatalmas munkája, Die Flora der Juden adott nekünk. A nagy tudós alig hagyott másoknak tennivalót a növények meghatározásában és neveik magyarázatában. Még ha valamivel kiegészítenénk a klasszikus forrásokból, akkor is csupán cseppeket öntenénk a tengerbe.”[14]
- Löw írta a IV. kötet elején: „Állat- és ásványneveket is gyűjtöttem. Egyes állatcsaládok mint monográfiák jelentek meg. Ha Isten is úgy akarja, akkor remélem, hogy a Fauna und Mineralien der Juden-t a szaktársaim elé tudom tenni.”[15]
A Fauna der Juden-ből több fejezet megjelent folyóiratokban és gyűjteményes kötetekben 1906–1935 között. Utolsó évtizedében publikált egy-egy fejezetet a Mineralien der Juden-ből tudós barátai tiszteletére vagy emlékére kiadott kötetekben. Az utolsót, az aranyról és az ezüstről szólót, 1943-ban elküldte Berlinbe a Leo Baeck 70. születésnapjára készülő ünnepi kötetbe. A kötetnek 1944-ben kellett volna megjelennie. A kézirat ott nyomtalanul eltűnt. Én olvastam a tanulmányt. A szerző ideadta nekem átnézésre elküldése előtt.
Itt nyilvánosságra hozzuk a Fauna tervezetét a szerző hagyatékából:
Die Fauna der Juden
- a Irodalom. b Palesztina faunája. c Palesztinai héber.
- a Természettörténet. b Általános kifejezések. Osztályok. c Szám. d Megnevezés.
- a Az állatok hangja. Nyelv. b Odakiáltás.
- Biblia.
- Áldozati állatok.
- Újtestamentum.
- Apokrifek.
- Pszeudo apokrifek.
- Philón és Josephus.
- a Misna. b Talmud. c Rabbinikus irodalom.
- Héber és zsidó-arámi. Sémi.
- Szír.
- Akkád.
- Arab. Perzsa és örmény. Indiai.
- Újlatin nyelvek.
- Gaonok és rabbik: a Szaadja. b Abulwalid. c Rási. d Aruch. e RDK[16] és Parchon. f Maimuni. g Codex München. h Masszaot.
- Halacha és rítus.
- Ṣaʿar baʿale ḥajim. Ever min haḥaj. Állatvédelem (vadászat).
- a Állatkultusz. b Lélekvándorlás. c Állatövek.
- Aggada.
- a Folklór. b Állatmesék. c Mesebeli állatok. d Költészet. Álom. e Szimbolika. f Filozófia. g Állat és ember. Szelíd állatok. h Testrészek.
22 Tulajdonnevek[17] és gúnynevek.
- a Nyersanyagok. b Kereskedelem. c Prém. d Toll.
- Orvostudomány.
- Művészet. Illusztráció.
- Közmondás.
- Mammalia [emlősök].
- Aves [madarak].
- Reptilia [hüllők]. a Chelone[i!]a, teknősbéka. b Krokodil. c Sauria [gyíkok]. d Ophidia [kígyók].
- Amphibia [kétéltűek]: a Anura [békák], Froschlurche [Farkatlan kétéltűek]. b Urodela. Schwanzlurche [Farkos kétéltűek]. c Gym[n]ophion(i)a, Schleichenlurche [Lábatlan kétéltűek].
- Halak: a Előfordulás. Irodalom. Természettörténet. b Kultusz. c Áldozat. d Kereszténység. e Fogás. f Tenyésztés. g Kereskedelem. h Táplálék. i Muria [só-, páclé], garum [halmártás sós halból]. Hering, szardínia. j Biblia. k Újtestamentum. l Apokrifek és Pszeudo epigráfok. Philón. Josephus. m Héber. n Misna. o Talmud. p Halacha, rítus, fajai. q A hal általában. Testrészek. r Elnevezés, vándorló halnevek. s Szír, zsidó-arámi. t Akkád, arab, perzsa, görög, latin. Újlatin nyelvek. u Aggada, folklór, mesék. v Költészet, szimbolika. w Csillagkép. Művészet. x Közmondás. y Tulajdonnév. z Tudomány. Kabbala. Orvostudomány.
- Különfélék: a Tunicata, előgerinchúrosok. b Mollusca, puhatestűek. c Molluscoidea, puhatestűszerűek. d Arthropoda, ízeltlábúak. e Vermes, férgek. f Echinodermata, tüskésbőrűek. g Coelenterata [pl. korall, hidra], Pflanzentiere. h Protozoa, Urtiere [ősállatok].
- Alfabetikus állatnevek:
a Varia (32)
b Reptilia (29)
c Amphibia (30)
d Pisces (31)
e Aves (28)
f Mammalia (27)
A faunára vonatkozó munkássága is iskolát teremtett. I. Aharoni, a palesztinai zoológia elhunyt szaktekintélye, így írt Löwről visszaemlékezéseiben: „Irodalmunkban nem volt olyan távoli szöglet, ami elkerülte volna ennek a kimagasló tudósnak a figyelmét. Hosszú életének egésze fáradhatatlan, kemény tudományos munka megszakítatlan láncolata … És milyen szerény és nemes volt! Tudásának gazdagságát teli marékkal és jó szívvel szórta mindenkire, aki hozzáfordult. Szememben olyan volt, mint aki … egy magas csúcson áll, s jobbra és balra szórja aranypénzét a völgyben állókra. Én is tanítványai százai közé tartozom. …népünk e nagy fia megadta nekem a helyes irányt tudományos leveleivel, amikor első lépéseimet tettem meg a tudomány útján.”[18]
- Már 1944-ben felvetettük a gondolatot, hogy mindkét mű megjelent fejezeteit összegyűjtjük és publikáljuk[19]. Most, negyedszázad elmúltával ez megvalósulhatott. A teljesség kedvéért az ebbe a tárgykörbe eső könyvismertetéseit is belevettük a kötetbe.
Az anyag maradék része csak jegyzetekben van meg. Ezek a jegyzetek részben Jeruzsálemben, a Héber Egyetemen találhatók, ahova 1949-ben Frenkel Jenő, egykori szegedi rabbi révén kerültek a szegedi hitközség ajándékaként, részben az Országos Rabbiképző Levéltárában Budapesten. Itt találtuk meg a Fauna tervezetét. Az eljövendő tudósgenerációban biztosan elvállalja valaki, hogy rendezze a jegyzeteket, és legalább a szótári anyagot publikálja.
Az Alexander Kohut Memorial Foundationnek és elnökének, Prof. Shalom Spiegelnek kell megköszönjük, hogy ennek a kötetnek a megjelenése lehetővé vált. Ez az alapítvány adta ki a Florát, és már akkor kész volt, hogy kiadja a Mineralient.
Löw és G. A. Kohut viszonyáról Rebekah Kohut a következőt írta: „1927-ben volt, hogy baden-badeni tartózkodásunkat olyan ragyogóvá tette Professzor Löw Immánuel látogatása. Löw Alexander Kohutnak volt a kortársa, és George életének minden tudatos évében a nagy tudós nevét tisztelettel hallotta emlegetni. Bizonyos fokig Löw mintegy baráti riválisa volt Alexander Kohutnak. Éveken keresztül boldogtalan volt, mert nagy művét, ’Die Flora der Judent’ nem nyomtatták ki. Sohasem jutott eszébe George-nak – mivel ez valóban elképzelhetetlen volt –, hogy egy nap képes lesz megjelentetni a művet, és így megteszi apja kollégája számára azt, amit Alexander Kohut nem volt képes elérni. Amikor 1924-ben a Kohut Alapítvány kiadta Löw monumentális művének első köteteit, Dr. Chajes ezt mondta George-nak: „Ha nem teszel mást, mint hogy kinyomtatod Löw Floráját, már bizonyítod az Alapítvány [jogosultságát].” A tudományos világ azóta jóváhagyta Chajes megjegyzésének igazságát. Löwnek mint természetbúvárnak és tudósnak figyelemre méltó tudását még ma is igazán látványos módon használják.”[20]
- Az indexet hajdani tanítványom, Raj Ferenc állította össze.
Mielőtt kiadjuk a könyvet, meg kell emlékeznünk a szerző 1966-ban elhunyt fiáról, Dr. Löw Lipótról, aki a Héber Egyetemen olyan odaadóan foglalkozott apja kéziratos hagyatékával, és átírta gyorsírásos jegyzeteit. Ő lett volna a legbüszkébb ennek a könyvnek a megjelenésére.
Most a két mű – még ha töredékesen is – megjeleníti a kultúrtörténet egy darabját és benne a zsidóság szerepét.
Budapest, 1967. december 31.
Scheiber Sándor
[1] I. Löw, Die Flora der Juden. IV. (Wien, 1934), p.2.
[2] I. Löw, II. (Wien–Leipzig, 1924), p. X.
[3] Páter Zadravecz titkos naplója. Kiadta Borsányi György (Budapest, 1967), p. 240–241.
[4] Löw Lipót [L. Immánuel fia] kéziratos emlékezése a Löw afférra e sorok írójának tulajdonában van.
[5] Der Kuss. MGWJ. LXV. 1921., p. 253–276, 323–349; Utánnyomás: Wissenschaft des Judentums im deutschen Sprachbereich. Ein Querschnitt. II. (Tübingen, 1967), p. 641–676.
[6] MGWJ. LXV. 1921, p. 276.
[7] Az igazságnak tudatában levő értelem (latin: Vergilius Aeneis-éből).
[8] Móra Ferenc, Pálmák és pályák. In: Beszélgetés a ferde toronnyal (Budapest, s. a.), 123–126.
[9] R. Wettstein, Neue Frei Presse. 21. VIII. 1924.
[10] M. Meyerhof, MGWJ. LXXVIII. 1934. p. 374.
[11] L. Köhler, NZZ [Neue Züricher Zeitung]. 21. I. 1934.
[12] E. Hareubeni, Hatteva Vehaaretz [הטבע והארץ: Természet és ország]. II. 1934. p. 491–497.
[13] A. Jávorka, Botanikai Közlemények. XXXI. 1934. p. 161–162.
[14] S. Lieberman, Tosefta ki-fshutah. I. (New York, 1955), p.7.
[15] I. Löw, Die Flora der Juden. IV. p. 3.
[16] RDK = RaDaK = Rabbi David Kimchi.
[17] N. pr. = Nomen proprium (tulajdonnév).
[18] I. Aharoni, Zichronot zoolog ivri [Egy zsidó zoológus emlékei]. II. (Tel-Aviv, 1946), p. 202–204.
[19] Semitic Studies in Memory of Immanuel Löw (Budapest, 1947), p.4.
[20] R. Kohut: His Father’s House (New Haven, 1938), p.153–154) [ford. angolból].
