Löw Immánuel érdemekben és eredményekben gazdag élete 70. évének betölte alkalmából helyén és idején való, hogy számot adjunk magunknak arról, mit bírunk benne. A magyar zsidóság nem menthető föl az alól a vád alól, hogy nagyjait sem jókor sem teljesen föl nem ismerte. Így például Goldziher professzor híre — ép Löw Immánuel éles szava szerint — csak Stockholmon át hatott el a Síp-utcába. Löw Immánuel jelentőségére is csak akkor kezdett eszmélni a magyar zsidóság, amikor magyar történelmünk legszomorúbb szakában elvakultság, gonosz indulat Löw Immánuelt a magyarság veszedelmének akarta bélyegezni s a magyarság ellenségeként üldözte. Pedig Löw Immánuelnek nem volt martyriumra szüksége, hogy halántékát fény övezze. Homlokát a magyar rabbik fejedelmének koronája ékesíti.
Elszomorító eredményre jutott Péter László irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi tanár, amikor megkérte az Országos Széchényi Könyvtárat (OSZK): nézzék meg, hazánkban hol férhetők hozzá Szeged nagy fiának, a nemzetközi ismertségű kiváló judaista, orientalista, folklorista, botanikus tudósnak, az 1854-ben született Löw Immánuel főrabbinak alapművei. Az 1924 és 1934 között Bécsben és Lipcsében kiadott négykötetes Die Flora der Juden ma csak az OSZK-ban, a szegedi és a debreceni egyetemi könyvtárban, az akadémiai könyvtárban és a kertészeti egyetem könyvtárában érhető el. A Fauna und Mineralien der Juden csak az OSZK-ban, de ez sem eredeti példány, hanem csupán fotomechanikai utánnyomás. A Studien zur jüdischen Folklore az OSZK-n és a debreceni egyetemi könyvtáron kívül csupán a budapesti néprajzi múzeum könyvtárában található meg. Péter László úgy véli, tűrhetetlen, hogy Szegeden ne lehessen hozzáférni Löw Immánuel életművéhez. „Komoly igényű életrajzának” megírása, amelyet Bálint Sándor már 1948-ban sürgetett, elodázhatatlan.